A pestisdoktor öltözete egy teljesen bőrből álló együttes ruha és egy csőrszerű maszk volt, tele égő gyógynövényekkel, és egy olyan kalap, ami jelezte, hogy az illető valójában orvos.

A Fekete Halál a bubópestis leghalálosabb járványa volt a történelemben, és néhány év alatt csaknem 25 millió európait pusztított el. A városok kétségbeesésükben újfajta orvosokat, úgynevezett pestisorvosokat vettek fel, akik vagy másodrangú orvosok, fiatal orvosok, korlátozott tapasztalattal rendelkező orvosok voltak, vagy egyáltalán nem rendelkeztek igazolt orvosi képzettséggel.

Ami fontos volt, a pestisorvos hajlandó volt a pestis sújtotta területekre merészkedni, és összegezni a halottak számát. Miután több mint 250 éve harcoltak a pestis ellen, a remény végre megérkezett a 17. századi hazmat öltöny megfelelőjének feltalálásával. Sajnos viszont nem működött olyan jól.

Hibás tudomány, hibás öltözet

A pestisorvos vagy a Medico della Peste elsődleges feladata nem a betegek gyógyítása vagy kezelése volt. Feladataik adminisztratívabbak és fáradságosabbak voltak, mivel nyomon követték a fekete halál áldozatait, segítettek az alkalmi boncolásban, vagy tanúi voltak a halottak és haldoklók végrendeletének. Ez nem meglepő módon azt jelentette, hogy néhány pestis orvos kihasználta páciensének pénzügyeit, és végrendeletével elszaladt. Leggyakrabban azonban ezeket a pestis könyvelőit tisztelték, és néha még váltságdíjért is megtartották.

A pestis orvosok, akiket a helyi önkormányzatok béreltek és fizettek, mindenkit meglátogattak, függetlenül gazdasági helyzetüktől, bár időnként kitalálták saját gyógymódjaikat, amelyeket ellenérték ellenében eladtak a gazdagabb betegeknek.

Az orvosok és az áldozatok számára nem volt azonnal nyilvánvaló, hogy pontosan hogyan terjedt a pestis. A 17. századra azonban az orvosok előfizettek a miazma elméletre, amely szerint a fertőzés kellemetlen szagú levegőn keresztül terjed. Ezt megelőzően a pestisorvosok különféle védőruhákat viseltek, de csak 1619-ben találta ki az „egyenruhát” Charles de l’Orme, XIII. Lajos főorvosa.

Mivel úgy gondolták, hogy a büdös gőzök be tudnak jutni ruhájuk szálaiba, és betegségeket terjeszthetnek, de l’Orme egy viaszos bőrkabátból, nadrágból, csizmából és kesztyűből álló egyenruhát tervezett, hogy eltüntesse a miasmákat tetőtől talpig. Az öltönyt ezután kemény, fehér állati zsírral bevonták, hogy taszítsa a testnedveket. A pestisorvosok továbbá egy kiemelt fekete kalapot viseltek, jelezve, hogy valójában orvosok.

Az orvos egy hosszú fapálcikát hordott, amellyel kommunikált betegeivel, megvizsgálta őket, és időnként elűzte a kétségbeesettebbeket és agresszívabbakat. Más meggyőződések szerint a betegek azt hitték, hogy a pestis Istentől kapott büntetés, és kérték, hogy a pestisorvos megüsse őket a bűnbánat miatt.

A kellemetlen szagú levegő ellen édes fűszernövényekkel és fűszerekkel is küzdöttek, mint a kámfor, menta, szegfűszeg és mirha, íves, madárszerű csőrős maszkba töltve. Néha a gyógynövényeket felgyújtották, mielőtt a maszkba tették, hogy a füst tovább védhesse a pestis orvost.

Kerek üvegszemüveget is viseltek. A csuklya és a bőrpántok szorosan rögzítették a szemüveget és a maszkot az orvos fejéhez. Az izzadt és szörnyű külső mellett az öltöny mélyen hibás volt, mivel légcsatornák voltak a csőrében. Ennek eredményeként sok orvos megbetegedett a pestisben és meghalt.

Bár de l’Orme-nak volt szerencséje lenyűgöző 96 éves korig élni, a legtöbb pestisorvos életkora még az öltözet mellett is nagyon rövid volt, és akik nem betegedtek meg, gyakran állandó karanténban éltek. Valóban magányos és hálátlan létezésük lehetett az egykori pestisorvosoknak.