A gyerekek a játék révén fedezik fel a világot, így tanulnak meg mindent. Ezért nem meglepő az sem, hogy nem kizárólag azért alakítanak ki szabadtéri játszótereket, hogy az lefoglalja a gyerekeket, hanem azért is, hogy a készségeik fejlődni tudjanak.

Itt főleg mozgáskoordinációs, társas tevékenységekben hasznos készségeket kell érteni, mint amilyenek mondjuk a csúszda használata, a sorbanállás során elsajátíthatók. Emellett pedig az energiájukat is hasznosan használhatják fel, hogy aztán ne otthon tomboljanak.

A “munka után jár csak a szórakozás” elvét is elsajátíthatják, hiszen vegyük mondjuk a csúszda esetét: a gyereknek fel kell másznia először a tetejére, sorban kell állnia és csak ezután zsebelheti be ennek a jutalmát, mely nagyjából egy röpke kis élvezet.

Ebből a kis dologból azt a következtetést is levonhatja a szülő a gyermekkel való beszélgetés során, amikor az élményeket, napi tapasztalatokat elemzik – mely természetesen elengedhetetlen és nagyon fontos része a szülői feladatoknak -, hogy a munka után jön a jól megérdemelt fizetség, illetve szórakozás, de utána újra munkába kell állni ahhoz, hogy ismét élvezhessük azokat a dolgokat, amiket szeretünk. A csúszda az előzékenységre, türelemre is megtanít, hiszen egyszerre csak egy gyerek csúszhat le, sorban kell állni, várni kell a csúszdára, illetve türelemmel kell kezelni a másik gyereket is – ez a téma is lehet a beszélgetés tárgya szülő és gyerek közt, mely révén a picik megérthetik, hogy nem csak az ő érdekeik és kivansagaik léteznek ezen a világon.